Mire szolgál a perfelvételi szak az új polgári perrendtartásban?

Arsboni Karrier Safary a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Irodában
2018-03-07
Innováció és megújulás – a JÖSz múltja, jelene és jövője
2018-03-14

2018. január 1-jén hatályba lépett a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény, mely koncepcionálisan új alapokra helyezte a polgári perek szabályait. Jelen cikkben az új törvényben alkalmazott legjelentősebb változások kerülnek említésre, különös tekintettel a perfelvételi szak bevezetésével járó újításokra.

Az új perrendtartási kódex számos újítással, a kor követelményeihez igazodva kívánja megteremteni a perhatékonyság rendszerszintű biztosítását. Új alapelvként került rögzítésre a perkoncentráció elve, mely alapján a bíróságnak és a feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen. A perkoncentráció elvének gyakorlati megvalósíthatósága érdekében az új Pp. bevezette az osztott tárgyalási rendszert, mely – a törvény indoklása szerint – tervezhetőbb és kiszámíthatóbb permenetet tesz lehetővé.

Az 1952-es Pp. szerinti egységes perszerkezet ugyanis lehetővé tette azt, hogy a felek az elsőfokú eljárás során bármikor előadják a tény- és jogállításaikat, bizonyítékaikat és indítványaikat és azokat a teljes elsőfokú eljárás során bármikor kiegészíthették, módosíthattak, mely a perek elhúzódásához vezetett. Ezen helyzetet hivatott rendezni az osztott perszerkezet, és azon belül is a perfelvételi szak bevezetése.

Az ún. főtárgyalási modell mint tárgyalási rendszer számos európai perrendben (pl.: sváci, német, francia eljárásjog) sikeresen működik, melynek jellegzetessége, hogy az elsőfokú eljárás időben és funkcióban is két részre oszlik, a perfelvételi szakra és az érdemi tárgyalási szakra, melyeket a bíróság perfelvételt lezáró végzése (percezúra) választ el egymástól.

A kétosztatú perszerkezet célja, hogy a perfelvételi szakban rögzüljön a jogvita kerete, a felek jog- és tényállításai valamint az ezeket alátámasztó bizonyítékok tisztázása, ezt követően a rögzült állítások alapján az érdemi szakban kizárólag a célirányos bizonyítási eljárás lefolytatására – vagyis az okiratok megvizsgálására, tanúk meghallgatására, szakértői bizonyítás elrendelésére – és az érdemi döntés meghozatalára kerüljön sor.

Az új szabályozás értelmében a per változatlanul a keresetlevéllel indul, azonban annak formai és tartalmi követelményei jelentősen szigorodtak. Példa okán említendő, hogy a keresetlevélben az érvényesíteni kívánt jog és az azt megalapozó tények mellett az ezek közötti összefügés levezetésére vonatkozó jogi érvelés és a tényállást alátámasztó bizonyítékok kifejtése is kötelezővé vált.

Így tehát a felperes kötelezettsége a jogi minősítés megalkotása, melyhez a bíróság kötve van, és tekintettel arra, hogy az „érdemi döntés nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított” így ez a szabály jelentős mértékben növeli a felek – különösen a jogi képviselők – felelősségét, ugyanis a jövőben nem lesz mód arra, hogy a bíróság egy kereseti kérelemnek a jogalap téves megjelölése ellenére helyt adjon.

A perfelvétel megkezdésének definiálásaképpen új fogalomként került bevezetésre a keresetlevél „perfelvételre alkalmassága” másnéven a keresetlevél alperessel történő közlése, melyre abban az esetben kerülhet sor, amennyiben a bíróság keresetlevelet nem utasítja vissza – a korábbi terminológia szóhasználatával élve nem kerül sor a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására -, hiánypótlásra történő felhívásnak nincsen helye, vagy a fél a hiánypótlási kötelezettségének eleget tett és nincs helye áttételnek sem.

Fontos változás az új perrendtartásban, hogy a keresetlevél kézbesítésével egyidejűleg a bíróság felhívja az alperest, hogy a kézhezvételtől számított 45 napon belül írásban terjessze elő az ellenkérelmét, érvényre juttatva ezáltal a perfelvételi szak írásbeli jellegére irányuló jogalkotói szándékot is.

A törvény az elmulasztott ellenkérelem jogkövetkezményeként fenntartja a bírósági meghagyás kibocsátásának a jogintézményét, tehát amennyiben az alperes az ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló határidőt elmulasztja, úgy a bíróság hivatalból, perfelvételi tárgyalás nélkül bírósági meghagyást bocsát ki. Ezen újítás valószínűsíthetőleg ösztönzi majd az alpereseket az ellenkérelem határidőben történő előterjesztésére és meggátolja, hogy a perfelvételi tárgyalásig tolódjon az esetleges permegszüntetés illetve az érdemi védekezés előadása, továbbá a nem védekező alperesek esetében az eljárás is korábban befejeződik, mivel a bírósági meghagyás kibocsátásával nem kell a perfelvételi tárgyalás tartásáig várni.

A keresettel szembeni írásbeli ellenkérelem beérkezésétől a bíróságnak három lehetséges útvonalat ad a törvény a perfelvételi szak lezárásának eléréséhez, az ügyek különbözőségére való tekintettel. Egyrészt amennyiben a felek álláspontjának a tisztázása szükséges úgy a bíróság további írásbeli perfelvételt rendelhet el, másrészt a bíróság a tényállás tisztázása érdekében perfelvételi tárgyalás tartását rendelheti el, végül amennyiben a felek álláspotja a keresetből és az ellenkérelemből is egyértelműen kitűnik, úgy a perfelvételt tárgyaláson kívül lezárja.

A professzionalitás elvének érvényesülése érdekében a törvény újítása, hogy a perfelvételi tárgyalásra valamennyi fél és képviselője számára megjelenési kötelezettséget ír elő, és szigorúan szankcionálja a tárgyalás elmulasztását, így a felek megjelenésének hiányában a bíróság az eljárást hivatalból megszünteti.

A személyes megjelenési kötelezettséggel kapcsolatban kiemelendő, hogy a korábbi szabályozástól eltérően az új Pp. a felperes számára már nem biztosítja a perfelvételi tárgyalás távollétében történő megtartásának kérelmezési jogát, mivel a törvény kommentárja is egyértelművé teszi, hogy „az egyrészt nem egyeztethető össze a felek eljárás-támogatási kötelezettségével a perfelvételi szak legfontosabb eljárási cselekményén, a perfelvételi tárgyaláson, ami akár az egyik fél távollétében sem tudná megfelelően betölteni a funkcióját.”

A perfelvételi szak lezárásaképpen a bíróság végzést hoz, mely a per cezúráját jelenti, ennek legfontosabb következménye a preklúzió. A preklúzó értelmében a perbeli álláspontok a perfelvétel lezárása után alapvetően már nem – illetve kizárólag a bíróság engedélyével – módosíthatóak, nincs lehetőség a kereset – és az ellenkérelem megváltoztatására sem, valamint a további bizonyítékok és indítványok előterjesztése is kizárt.

Így a címben feltett kérdésre az a válasz adható, hogy az új Pp. a teljes elsőfokú eljárás helyett a perfelvételi szakra szorítja a felek támadási és védekezési eszközeinek perfelvételi nyilatkozatok formájában történő előterjesztését, vagyis a peranyag alakítását, kiegészítését, módosítását.  Ezzel a szabályozással a jogalkotó azt a célt kívánja elérni, hogy a jogvita keretei mielőbb rögzüljenek, elkerülve ezáltal a korábbi szabályozás által generált azon anomáliákat, melyek lehetővé tették a peres felek számára, hogy időbeli és mennyiségi korlátozás nélkül az egyik fél által tett nyilatkozatra a más fél reagálhasson, sok esetben végeláthatatlan láncreakciót előidézve ezáltal, mely az eljárások elhúzódását eredményezte.

„Jelen oldalon megjelölt írások nem tekinthetők jogi tanácsadásnak, illetve nem tükrözik az Iroda hivatalos véleményét. Jogilag érvényesíthető állásfoglalást az Iroda kizárólag megbízási szerződés alapján, írásban, cégszerűen aláírt formában bocsát ki. Az oldalon található írások a közzétételük időpontjában hatályos jogszabályok alapján íródtak, elképzelhető azonban, hogy a jogszabályok változása miatt az írások nem feltétlenül alkalmazhatók a jelen helyzetben, illetve az is, hogy meghatározott tényállás mellett a hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy bíróságok eltérő jogi álláspontra jutnak.

A jelen oldalon található írásokat a szerzői jog védi, azok jogosulatlan felhasználása tilos.”

Felhasznált irodalom:

1.)    A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata

2.)    A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény indoklása