Könyvajánló: Antonin Scalia & Bryan A. Garner: Reading Law: The Interpretation of Legal Texts

2018-07-26
Ezért (is) nagyon jó nálunk gyakornoknak lenni!
2018-08-02

„Elolvassák alaposan a jogesetet, majd kinyitják [az adott ágazati törvényt], és annak segítségével megoldják.” /Egyetemi oktató a 2000-es évek közepén arra a kérdésre, hogy hogyan kell megoldani a vizsgán előkerülő jogesetet./

 Tavaly álmában érte a halál az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága XX. századi történetének egyik legnagyobb hatású és egyik legrégebben bíráskodó bíráját Antonin Scaliát. Bár munkásságát sok kritika érte, – sajnos a magyar sajtóban is számos olyan írás jelent meg róla, ami egy begyöpösödött redneck-ként mutatja be – azt azonban számos kritikusa elismeri, hogy szellemes és alapos megjegyzéseivel, érveivel sokat tett hozzá a Legfelsőbb Bíróság színvonalas működéséhez, aminek halálakor a legtöbbet hivatkozott bírája volt.

A kritikának az volt a gyökere, hogy Scalia nem szavazott meg számos olyan – közérdeklődésre számot tartó – döntést, amit a progresszív újságírók fontosnak tartottak (volna), (Planned Parenthood v. Casey – abortusztilalom, Lawrence v. Texas – homoszexualitás, Obergefell v. Hodges – melegházasság) vagy megszavazott olyanokat, amikkel a progresszívok nem értettek egyet. (District of Columbia v. Heller – fegyvertartás korlátozása, Burwell v. Hobby Lobby – vallásszabadság) Scalia ugyanis a jogszabályok értelmezéséről az „originalizmus” és a „textualizmus” elnevezésű elméleteket vallotta – és állt ki mellettük a döntéseiben következetesen. Az „originalizmus” azt jelenti, hogy a jogszabály értelmezésekor a jogszabályban szereplő szavakat úgy kell értelmezni, ahogy azt a jogszabály elfogadói értették, a „textualizmus” pedig azt, hogy a jogszabály (és a szerződések) értelmezésekor a szigorúan vett szövegből kell kiindulni, nem pedig abból, hogy mi volt a jogszabály alkotójának (vagy a feleknek) a feltehető akarata.

Ezek után könnyen kitalálható, hogy Scalia (és szerzőtársa Bryan A. Garner, akit leginkább jogász-nyelvészként lehet bemutatni) az általunk ajánlott könyvében a fenti jogértelmezési lehetőségeket mutatja be részletesen. Ennél azonban lényegesen többről van szó. A szerzők ugyanis az angolszász jogértelmezési alapelvek sorra vételével, pontos, érdekes meggyőző – és néha vicces – példákon mutatják be azt, hogy egy jogszabály vagy szerződés értelmezésekor milyen eszközökhöz lehet nyúlni, valamint melyek azok az eszközök, érvek, és példák, amivel alá lehet támasztani az érvelésünket. (A leírtak egy szerződés írásánál is jól használhatók.)

A szerzők talán legerősebb érve az, hogy a jogszabályok és a szerződések is sokszor kemény alkufolyamatok végső eredményeként születnek meg, ahol a felek (a jogszabályokat is sokszor többpárti egyeztetések végén fogadják el) minden szót tüzetesen átnéznek. Elfogadni azt az érvet, hogy a szerződésben vagy a jogszabályban szereplő szó mást jelent, mint az elfogadók által elfogadáskor értett általános jelentése kiszámíthatatlanná teszi a jogalkalmazást, gátolja a felek konszenzusos akaratának érvényesülését, valamint jogszabályok bírósági alkalmazása esetén jogalkotói hatáskört telepít a bíróra annak ellenére, hogy a jogalkotás soha nem volt a bíróság feladata. Szerződések esetén pedig méltatlan lenne az, hogy a bíró egyoldalúan nyúl bele a felek kialakult konszenzusába. A szavaknak és a mondatoknak pedig mi a pontos jelentésük? Erre kínálnak választ a könyv szerzői az ítélkezési gyakorlat, az angol nyelvtan, különböző jogelvek és a józan ész használatával.

A megváltozott életviszonyok nyilvánvalóan igazságtalan döntést eredményeznének a hatályban lévő jogszabály alapján? Nos, ha az igazságtalanság tényleg ilyen nyilvánvaló – mondja Scalia – akkor azt a meglévő jogalkotási folyamatban kell lekövetni, hiszen – amennyiben a törvény tényleg igazságtalan vagy hibás – akkor gyorsan meg fog valósulni az új törvényhez szükséges konszenzus.

Pár példa a könyvből: Vajon „fegyverhasználat”-e az, ha valaki egy drogügyben ellenértékként átadja a fegyverét? Ha a jogszabály „lovak” ellopását kriminalizálja, akkor vajon egyetlen ló ellopásáért is jár a büntetés? Ha a jogalkotó vámmentességet akart biztosítani, gyümölcsfacsemetéknek, de a jogszabály szövege úgy született meg, hogy „fruit, plants tropical or semitropical”  akkor vajon tényleg minden gyümölcs vámmentes?

A könyvet amerikai szerzők írták főleg amerikai olvasóknak, és bizonyos értelmezési alapelvek nyilvánvalóan kizárólag angolszász környezetben használható. Úgy gondoljuk azonban, hogy ez a könyv az alaposságával, kidolgozottságával, és érveinek alátámasztottságával hasznos segítség lehet bármelyik magyar jogász számára is.

Antonin Scalia & Bryan A. Garner: Reading Law: The Interpretation of Legal Texts, Thomson/West, 2012

„Jelen oldalon megjelölt írások nem tekinthetők jogi tanácsadásnak, illetve nem tükrözik az Iroda hivatalos véleményét. Jogilag érvényesíthető állásfoglalást az Iroda kizárólag megbízási szerződés alapján, írásban, cégszerűen aláírt formában bocsát ki. Az oldalon található írások a közzétételük időpontjában hatályos jogszabályok alapján íródtak, elképzelhető azonban, hogy a jogszabályok változása miatt az írások nem feltétlenül alkalmazhatók a jelen helyzetben, illetve az is, hogy meghatározott tényállás mellett a hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy bíróságok eltérő jogi álláspontra jutnak.

A jelen oldalon található írásokat a szerzői jog védi, azok jogosulatlan felhasználása tilos.”