Kit pereljek, ha rám esik egy űrállomás?

Júliustól jelentősen változnak a Cégtörvény szabályai
2018-03-28
I. Joghallgatók Önképző Szervezete (JÖSz) Konferencia
2018-05-07

Már hónapok óta írnak arról a hírportálok, hogy hamarosan a Földbe csapódnak a Tiangong-1 elnevezésű kínai űrlabor darabjai. A pánikkeltés elkerülése végett fontos megjegyezni, hogy jelenlegi tudásunk szerint az űrlabor darabjainak nagy része még a légkörben elég, és nagyon alacsony annak a valószínűsége, hogy bármilyen kár fog bekövetkezni a Földön.

Az egyik reggel egy rádióműsorban azonban feltették a kérdést, hogy mit tehetek, ha mégis az űrlabor egyik darabja becsapódik a Földbe és esetleg valamilyen kárt szenvedek például a tulajdonomban vagy az egészségemben? (A reggeli műsorban azt a példát vetették fel, hogy az űrlabor darabja agyonüt egy ólban egy malacot.)

Tehát mit tehetek, ha az űrlabor darabjai kárt okoznak nekem? Beperelhetek-e valakit és ha igen kit? Erre keressük röviden a választ.

I.  A nemzetközi űrjog keretrendszere

A nemzetközi űrjogot alapvetően 4+1 nemzetközi egyezmény szabályozza. Ezek közül az 1967-es Outer Space Treaty (Világűregyezmény, a továbbiakban: OST) kiemelkedő fontosságú, mivel a történelemben először ez volt az első nemzetközi egyezmény, amely rendezte a világűrrel kapcsolatos jogi kérdéseket. Az OST több alapelvet is lefektet, amelyeket további három egyezmény részletesebben szabályoz, ezek: a Regisztrációs, a Felelősségi és a Mentési egyezmény. Végül a Hold Egyezményt csak említés szintjén érdemes felvetni, mivel ezt az egyezményt nagyon kevés ország írta alá, és annál is kevesebb ratifikálta.

II.  Az OST vonatkozó alapelvei

Az űrrel kapcsolatos nemzetközi ügyekben először az OST előírásait kell górcső alá venni. A jelen esetben egy űrállomás vagy űrlabor darabja kárt okozhat valakinek az egészségében vagy vagyonában, azaz meg kell vizsgálni, hogy az OST a károkozással, illetve a kárfelelősséggel kapcsolatosan rendezi-e a szabályokat.

Az OST VII. Cikke a fenti kérdésre a következő alapelvet rögzíti: „A Szerződésben részes minden olyan állam, amely valamely objektumot a világűrbe, így a Holdra és más égitestekre felbocsát vagy felbocsáttat, és minden olyan részes állam, amelynek területéről vagy berendezéséről valamely objektumot felbocsátanak, nemzetközi felelősséggel tartozik azokért a károkért, amelyeket az illető objektum vagy annak alkatrészei a Szerződésben részes más államnak vagy ilyen állam természetes vagy jogi személyeinek okoznak a Földön, a légtérben vagy a világűrben, beleértve a Holdat és más égitesteket.”

Az OST alapján tehát a felbocsátó állam felelősséggel tartozik a felbocsátott űrobjektum (jelen esetben egy űrlabor) vagy annak alkatrészei által okozott károkért. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy a kínai Tiangong-1 űrlabor által okozott kárért a Tiangong-1-et felbocsátó állam tartozik felelősséggel.

A következő kérdés, hogy kire telepíthetjük ezt a kárfelelősséget ebben a konkrét esetben? Az OST kimondja, hogy a felbocsátó állam tartozik felelősséggel az okozott kárért, ezért a felbocsátó állam fogalmának definiálása és értelmezése útján állapítható meg a konkrét jogi kárfelelős.

Erre a kérdésre is az OST VII. cikke ad választ:

(1)    „…minden olyan állam, amely valamely objektumot a világűrbe, így a Holdra és más égitestekre felbocsát vagy felbocsáttat ÉS

(2)    minden olyan részes állam, amelynek területéről vagy berendezéséről valamely objektumot felbocsátanak.”

Tehát például, amennyiben az USA területéről (pl. a floridai Kennedy Űrállomásról) felbocsátanak egy Magyarországon regisztrált műholdat, úgy Magyarország (az (1)-es pont alapján) ÉS az USA (a (2)-es pont alapján) is felelősséggel tartozik a műhold által okozott károkért. Külön kérdés, hogy mit jelent pontosan, hogy Magyarországon regisztrált műholdról beszélünk, amit a Regisztrációs Egyezmény szabályoz részletesen, azonban jelen vizsgálódásnak ez nem tárgya, ezért erre nem térünk ki.

A Tiangong-1 esetében egyszerűbben megállapítható a felelős személye, mivel Kína területéről felbocsátott Kínában regisztrált űrlaborról van szó, így az okozott károkért a Kínai Államot terheli a felelősség.

III.    A Felelősségi Egyezmény vonatkozó szabályai

Tegyük fel, – ahogy ezt a rádióban is tették – hogy egy magánszemély tulajdonában (pl. lakásában vagy a rádiós példánál maradva a malacában) kárt szenved (pl. beomlott a mennyezet vagy elpusztult a malac) a Tiangong-1 becsapódásának következtében. Ebben az esetben tehát megállapítottuk, hogy a Kínai Állam felelősséggel tartozik. De hogyan érvényesítheti ez a magánszemély a kártalanítási igényét?

Erre a kérdésre már nem az OST ad választ, hanem a Felelősségi Egyezmény, amely az OST VII. Cikkének felelősségi alapelvét fejti ki és szabályozza részletesebben.

A Felelősségi Egyezmény II. Cikke kimondja: „A felbocsátó állam teljes mértékben felelős, hogy kártalanítást fizessen azokért a károkért, amelyeket az űrobjektum a Föld felszínén, vagy repülésben levő légijárműben okozott.” A felbocsátó államot a Felelősségi Egyezmény ugyanúgy definiálja, mint az OST, így jelen esetben továbbra is a Kínai Államról beszélünk. A II. Cikk alapján tehát a Földön okozott károkért (így pl. egy lakásban vagy a malacban okozott kárért) a Kínai Államnak abszolút felelőssége van, függetlenül vétkességének fokától. Az abszolút felelősséget azért kell külön kiemelni, mivel az Egyezmény III. Cikke külön szabályozza azt az esetet, amikor nem a Föld felszínén keletkezik a kár (tehát pl. az űrben). Ebben az esetben csak akkor felel a felbocsátó állam, „ha a kár saját hibájából, vagy olyan személy hibájából következett be, akiért felelősséggel tartozik”, tehát vétkesség alapú.

Továbbá fontos azt is kiemelni, hogy az abszolút felelősség szabálya alól van kivétel is. Az Egyezmény VII. Cikke kimondja, hogy az Egyezmény az okozott kár tekintetében nem alkalmazható:

(1)    a felbocsátó állam saját állampolgáraira nézve, illetve

(2)    a külföldi állampolgárokra, annak az időtartamnak a tekintetében, amíg az űrobjektum működtetésében a felbocsátásától, vagy bármely más ezt követő szakasztól egészen a leszállításáig részt vesznek, illetőleg annak az időtartamnak a tekintetében, amíg a felbocsátó állam meghívására a tervezett felbocsátási vagy visszatérési körzet közvetlen közelében tartózkodnak.

Tehát például, amennyiben a kínai űrlabor egy kínai állampolgár malacát pusztítja el, úgy a nemzeti szintű jogszabályok lesznek irányadóak a kártalanítás érvényesítésének kérdésében.

Azonban tegyük fel, hogy egy olyan ország állampolgárának okoz kárt a kínai űrlabor, akinek állama ratifikálta az űregyezményeket (pl. Magyarország). Erre az esetre az Egyezmény további szabályokat tartalmaz.

Amennyiben egy magyar állampolgár malacát elpusztítja az űrlabor, úgy kezdeményeznie kell, hogy a Magyar Állam kártalanítási igényét érvényesítse a Kínai Állammal szemben az Egyezmény VIII. Cikke alapján. A kártalanítási igényt az Egyezmény alapján elsősorban diplomáciai úton kell a Kínai Államhoz eljuttatni a kár bekövetkezésétől vagy a felbocsátó állam megállapításától számított egy éven belül. Fontos kiemelni, hogy ennek az igénynek az előterjesztéséhez nem szükséges a belső (hazai) jogorvoslati lehetőségeket kimeríteni.

A teljesítendő kártalanítás mértékét – amit elsősorban a kártalanítási igényt támasztó állam pénznemében fizetendő pénzösszegben kell megállapítani – a nemzetközi jognak, illetve az igazságosság és méltányosság elveinek megfelelően kell meghatározni.

A Kínai Állam az Egyezmény VI. Cikke alapján csak abban a mértékben mentesül a teljes felelősség alól, amennyiben bebizonyítja, hogy a kár egészben, vagy részben az igényt támasztó állam, vagy az általa képviselt jogi vagy természetes személyek súlyos gondatlanságától, vagy károkozási szándékkal elkövetett cselekménye, vagy mulasztása folytán keletkezett.

Amennyiben a Kínai Állam egy éven belül nem teljesíti diplomáciai úton a kártalanítást, bármelyik fél kérheti egy háromtagú Kárigényrendező Bizottság felállítását, amelybe a két fél egy-egy tagot delegálnak, továbbá az elnököt közösen kell kijelölniük. Ha nem sikerül az elnök személyében megegyezni, az ENSZ Főtitkára nevezi ki bármelyik fél kérelmére. A Kárigényrendező Bizottság érdemben dönt és meghatározza a kártalanítása összegét, ha ennek helye van. Az Egyezmény XIX. Cikke alapján „A Bizottság döntése végleges és kötelező, ha a Felek így állapodtak meg; egyébként a Bizottság végleges és ajánlás jellegű határozatot hoz, amelyet a Felek jóhiszeműen vesznek figyelembe. A Bizottság határozatát vagy döntését megindokolja.”

IV.  Befejezés

Összegezve kijelenthetjük, hogy a nemzetközi űrjog megfelelően szabályozza azt az egyébként nem valószínű esetet, ha a Tiangong-1 űrlabor egyik darabja kárt okozna egy nem kínai állampolgárnak az egészségében vagy vagyonában.

A jelen cikk nem tért ki több, speciális esetre (pl. több felbocsátó állam felelőssége egyszerre áll fenn), azonban megállapítható, hogy ezekre az ügyekre is megfelelő részletszabályokat tartalmaz az OST, illetve a Felelősségi Egyezmény.

A konklúzió: nem kell félni, lehet perelni!

„Jelen oldalon megjelölt írások nem tekinthetők jogi tanácsadásnak, illetve nem tükrözik az Iroda hivatalos véleményét. Jogilag érvényesíthető állásfoglalást az Iroda kizárólag megbízási szerződés alapján, írásban, cégszerűen aláírt formában bocsát ki. Az oldalon található írások a közzétételük időpontjában hatályos jogszabályok alapján íródtak, elképzelhető azonban, hogy a jogszabályok változása miatt az írások nem feltétlenül alkalmazhatók a jelen helyzetben, illetve az is, hogy meghatározott tényállás mellett a hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy bíróságok eltérő jogi álláspontra jutnak.

A jelen oldalon található írásokat a szerzői jog védi, azok jogosulatlan felhasználása tilos.”