Alkotó robotok, avagy vannak-e szerzői jogai egy szoftvernek?

2018-10-05
Láncok társaságában – Blockchain-alapú társaságok jövője
2018-10-05

„- Egy robot írhat regényt? Vagy képes rá, hogy mesterművet alkosson egy darab vászonra?

 – És maga?”

A fenti mondat a 2004-ben bemutatott, „Én, a robot” című, Isaac Asimov azonos című novelláskötetén alapuló filmben hangzik el; ez a kérdés ma már nemcsak egy sci-fi történet keretein belül hangozhat el, napjainkban a jog területén is felvetődik a kérdés: alkothat-e egy mesterséges intelligencia szerzői művet?

Idén ősszel a Christie’s aukcióház árverésre bocsátja a „𝒎𝒊𝒏 𝑮 𝒎𝒂𝒙 𝑫𝔼𝒙 [𝒍𝒐𝒈 𝑫 (𝒙))] + 𝔼𝒛 [𝒍𝒐𝒈(𝟏 − 𝑫(𝑮(𝒛)))], Portrait of Edmond de Belamy, from La Famille de Belamy” címet viselő festményt, melynek nemcsak a címe különleges, de az alkotója is; a „szerző” ugyanis egy algoritmus. A programba kb. 15 000 darab 17. század és 20. század közti festmény adatait és részleteit táplálták be a programozói, majd az adatok elemzésének megtörténte után született meg a portré.

Nem ez az egyetlen példa mesterséges intelligencia által alkotott festményre; 2014-ben a holland ING bank a Microsofttal és számos más céggel közösen hozott létre egy olyan intelligens rendszert, amely Rembrandt 346 festményének részleteit elemezte 18 hónapon keresztül, majd ennek eredményeképpen a híres holland festő műveinek 148 millió különböző darabkájából alkotta meg a „Next Rembrandt” címet viselő, 3D nyomtatás útján alakot öltő portrét.

Az utóbbi években azonban nemcsak festmények születtek, például a Google tulajdonában álló szoftver, a Deep Mind zenét komponált, ugyanígy a SKYGGE project keretében jött létre a „Hello Shadow” kislemez, melynek dalait szintén egy gép komponálta.

Az utóbbi években egyre több és egyre bonyolultabb mesterséges intelligencia született, és ezzel egy időben számos jogi kérdés is felmerült, ám jelen cikk a mesterséges intelligenciák által létrehozott művészeti alkotások szerzői jogi vonatkozásait vizsgálja.

A fent említett festmények és zenék abban különböznek más művektől, hogy az alkotójuk egy mesterséges elme. Egy nem emberi agy lehet-e szerző? Megilleti-e így is a művet a szerzői jogi védelem?

A szoftverek, intelligens rendszerek már nemcsak az emberi alkotások eszközei, hanem maguk is alkotók lehetnek; de ha elméletben nem minősülnek szerzőnek, úgy az általuk létrehozott művet bárki szabadon lemásolhatja, vagy felhasználhatja. Ez a kérdés pedig gondot okozhat a mesterséges intelligenciákat megalkotó cégeknek is. Megéri-e így újabb és újabb technológiákat és szoftvereket kifejleszteni, ha a szoftverek által komponált zenék vagy festmények nem minősülnek műnek? Vagy hosszú távon mégis kifizetődő lenne?

A másik fontos kérdés pedig az, hogy lehet-e a gépek által alkotott műveket műnek nevezni? Mi kell az alkotó tevékenységhez?

Mit mond erről a jog?

A magyar szerzői jogi törvény 4. § (1) bekezdése szerint a szerzői jog azt illeti meg, aki megalkotta. Az „aki” névmás egyértelműen utal arra, hogy a magyar szabályozás alapján szerző csak ember lehet. Ezt a törvényhez fűzött miniszteri indoklás is alátámasztja, mely szerint „A javaslat nem változtat azon az alapelven, hogy szerző, vagyis a mű megalkotója csak természetes személy lehet. Ebből következik az is, hogy a szerzői jogok eredeti jogosultja csak a szerző – vagyis a művet alkotó természetes személy – lehet.” A szerzői léthez tehát nem is szükséges cselekvőképesség, elég, ha az emberi természetből fakadó jogképesség fennáll.

Ami az alkotói tevékenységet illeti, a szerzői jogi védelem feltétele az egyéni-eredeti jelleg, mely a szerző szellemi tevékenységéhez köthető. Egy szoftvernek, vagy egy gépnek a működését, amikor létrehoz, mondjuk egy festményt, lehet-e szellemi tevékenységnek nevezni? Vagy ez egyszerűen csak egy működési folyamat, egy funkció? Kell-e tudat, szándék is az alkotáshoz?

Jogi szempontból a robotok önrendelkezési joga is vitatott kérdés, de ez egy másik cikk témája. Itt csupán a cikk írója szeretné jelezni, hogy a szerzőség megítélése szempontjából az is szempont lehet, hogy mennyire tudatos az alkotói tevékenység.

Az Európai Unió szerzői joga ugyan nem foglalkozik különösebben a szerzőség kérdésével, de például a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről szóló 2006/116 EK irányelvének 14. preambuluma kimondja, hogy a szerzői jogi védelem idejét a szerző vagy szerzők halálától kezdődően kell számítani – ez a mondat egyértelműen a szerző emberi és fizikai voltát hangsúlyozza ki.

Az Európai Unió Bírósága több ítéletében is kitért a szerzőség kérdésére, többek közt a Painer ügyben (C‑145/10), amelyben fotóművészeti alkotások eredetiségét vizsgálva hangsúlyozta, hogy egy fotó akkor minősül szerzői műnek, ha az a szerző szellemi alkotása, amely tükrözi az ő személyiségét, és amely a szerzőnek a mű létrehozása során hozott szabad és kreatív döntéseiben jut kifejeződésre.

A nemzetközi szerzői jog alapjait lefektető Berni Uniós Egyezmény 2. cikk (5) bekezdése is „szellemi alkotást” említ.

Mi lehet akkor a megoldás, hogy a számítógépi programok, algoritmusok által alkotott művek védelemben részesülhessenek? Ha a két fent említett festményre vetünk egy pillantást, vagy belehallgatunk a „Hello Shadow” című dalba kétségtelen, hogy egyedi jellegük van.

A jelenlegi uniós és a magyar jog által is követett gyakorlat szerint, ahhoz, hogy egy mű szerzői védelem alatt álljon, szükséges egy szerző, aki csakis természetes személy, azaz ember lehet, és a mű az ő szellemi tevékenysége folytán létrejött műnek kell lennie.  Az uniós és magyar jogi szabályozás tehát a nem enged teret a gépek, szoftverek szerzői mivoltának.

Létezik ugyanakkor egy másfajta megközelítés a világ néhány országában, köztük Hong Kongban, az Egyesült Királyságban vagy Indiában: ezeknek az országoknak a szerzői jogi szabályozása lehetőséget ad arra, hogy számítógép által alkotott művek esetében a programozó, mint a szoftver megalkotója legyen a szerző. Az angol szerzői jogi törvény szerint a számítógépi program által létrehozott irodalmi, drámai, zenei vagy művészeti művek esetén azt kell szerzőnek tekinteni, aki az alkotáshoz szükséges feltételeket biztosította. A törvény a számítógépi program által alkotott műnek azt a művet nevezi, amelyet a számítógép alkotott olyan esetben, ahol nincs jelen emberi szerző. Ez a szabályozás tehát biztosít egyfajta szerzői jogi védelmet, nem a mesterséges intelligenciának, csak az őt megalkotó szerzőnek.

És vajon mit hoz a jövő? Egyelőre nehéz megjósolni, mi lesz ezeknek a „műveknek” a sorsa és hogy az egyre összetettebb, emberi gondolkodást imitáló vagy akár meghaladó mesterséges intelligenciák elterjedése ösztönözni fogja-e a jogalkotókat arra, hogy újragondolják a szerzőség fogalmát.

„Jelen oldalon megjelölt írások nem tekinthetők jogi tanácsadásnak, illetve nem tükrözik az Iroda hivatalos véleményét. Jogilag érvényesíthető állásfoglalást az Iroda kizárólag megbízási szerződés alapján, írásban, cégszerűen aláírt formában bocsát ki. Az oldalon található írások a közzétételük időpontjában hatályos jogszabályok alapján íródtak, elképzelhető azonban, hogy a jogszabályok változása miatt az írások nem feltétlenül alkalmazhatók a jelen helyzetben, illetve az is, hogy meghatározott tényállás mellett a hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy bíróságok eltérő jogi álláspontra jutnak.

A jelen oldalon található írásokat a szerzői jog védi, azok jogosulatlan felhasználása tilos.”