A szerződéses szabadság

A kötbér maximális mértéke
2017-08-16
Nemzeti, EURÓPAI UNIOS vagy esetleg az egész világra kiterjedő védjegy oltalom?
2017-09-15

Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek”. (Alaptörvény, R) cikk)

Talán mindenki, aki hallott valamit, vagy felületesen tanult a jogról, ismeri a szerződéses szabadságelvét, amit sokan – tévesen – úgy határoznak meg, hogy a szerződéses felek saját maguk határozhatják meg a szerződés tartalmát, hiszen az egy felek közötti, mellérendelt jogviszony, és tulajdonképpen a felek abban állapodnak meg, amiben ők szeretnének.

Nos, ez természetesen azért nem egészen így van, de jelen írásban két olyan szerződés példáján fogjuk bemutatni a szerződéses szabadság elvét (valamint a buktatóit is), amely a hétköznapi életben is gyakran előfordul.

A hatályos törvények és más jogszabályok számos szerződéstípusra tartalmaznak szabályokat, amennyiben a felek a szerződésekben másként nem rendelkeznek, ezek az előírások válnak a szerződés részévé. Tehát ha kimegyek a piacra és veszek egy kosár almát – az adásvételi szerződés tipikus esete – akkor az eladóval megállapodom a vételárban és a szerződés tárgyában (egy kosár alma), a teljesítés idejében (azonnal, amint átadom a pénzt), de a szerződés többi szabályát (mikor vihetem vissza az almákat? ha rohadtak belülről? ha nem édesek?) az adásvételi szerződést szabályozó Polgári Törvénykönyv általános, valamint az adásvételi szerződésre vonatkozó speciális rendelkezései fogják meghatározni. Ezért érdemes egy kosár almánál lényegesen komolyabb ügyekben részletes szerződést írni, mivel így – mindkét fél megelégedésére – a felek pontosabban meghatározhatják a szerződés tartalmát (esetleg kizárhatják a számukra kölcsönösen előnytelen jogszabályi rendelkezések alkalmazását).

Ugyanakkor a Polgári Törvénykönyv és az ágazati törvények is számos olyan rendelkezést tartalmaznak, amitől még a felek közös akarattal sem térhetnek el, tehát ezek szükségszerűen a szerződés részévé válnak még akkor is, ha a felek szándéka ezzel ellentétes.

Nézzük tehát a két gyakori példát (természetesen többféle szerződés létezik, speciális rendelkezésekkel, és a szerződésre vonatkozó speciális szabályokkal), és ezen keresztül a rendszer rövid bemutatását.

  1. Munkaszerződés

Természetesen vannak olyan munkavállalók, akiket minden munkáltató szeretne alkalmazni, – ők nyilvánvalóan hosszú listával állhatnak elő a munkáltató felé, hogy számukra kedvező rendelkezések váljanak a megkötendő munkaszerződésük részévé – de kiemelendő, hogy a munkaszerződéseket szabályozó Munka Törvénykönyvének az az alapgondolata, hogy a gyengébb és kiszolgáltatottabb dolgozót védi a munkáltatójával szemben.

Ennek megfelelően a Munka Törvénykönyvének vannak olyan rendelkezései, amiktől semmiképpen nem lehet eltérni (ilyen például a munkavállalók személyiségi jogaira vonatkozó rendelkezések), de a legtöbb rendelkezésétől a törvény megengedi az eltérést – de csak a munkavállaló (azaz a dolgozó) javára.

Ez egy konkrét példán keresztül azt jelenti, hogy a felek megállapodhatnak akár úgy is, hogy a dolgozónak négy gyermeke után nem a törvényben előírt hét, hanem mondjuk tíz nap pótszabadság jár. Amennyiben nem állapodnak meg semmiben, hanem erről a kérdésről hallgatnak, akkor – amint fentebb írtuk – a jogszabályban meghatározott hét nap lesz az irányadó. Abban nem állapodhatnak meg – mivel az már nem minősülne a dolgozó javára történő eltérésnek –, hogy a dolgozónak a gyerekei után egyáltalán nem jár pótszabadság, és ez a szerződéses rendelkezés akkor is semmis lesz, ha „mindkét fél aláírta”, ugyanis a törvény ezt az eltérést nem engedi meg.

Rafináltabb cégvezetők meg szoktak azzal is próbálkozni, hogy mégis eltérnek valamelyik kötelező rendelkezéstől (természetesen a dolgozó kárára), majd bölcsen hozzáteszik: „A Felek kifejezetten kijelentik, hogy a fenti rendelkezés nem minősül a Munka Törvénykönyve X § megsértésének.” (Ez így elég jogászosan hangzik, nem?), és az óvatosabbak még azt is hozzáteszik „A Felek a jelen pont megtámadásának a jogáról kifejezetten lemondanak.” Az ilyen rendelkezés nem csak azért nem javasolt, mert teljesen értelmetlen – attól, hogy a felek úgy gondolják (vagy úgy egyeztek meg), természetesen a jogszabály megsértésének fog minősülni, és a megtámadási jogról sem lehet lemondani – de még annak is fel fogja hívni a figyelmét a vizsgálandó szakaszra, akinek esetleg nem tűnne fel, hogy a szerződés jogellenes rendelkezést tartalmaz.

Természetesen mód van arra, hogy – amennyiben kötelező szabályt nem sért – a felek a szerződés részévé tegyenek valamilyen belső (mondjuk öltözködési) előírást, vagy akár egy szakmára vonatkozó jogszabály (sőt, hatálytalan jogszabály!) előírásait is.

A Munka Törvénykönyve azt is lehetővé teszi, hogy a munkáltatónál hatályban lévő, a szakszervezetekkel kötött kollektív szerződés (vagy a kollektív szerződéshez nagyon hasonló üzemi megállapodás) a rendelkezések szélesebb körétől eltérjen, itt azonban az eltérés már nem az egyes dolgozó tárgyalási rutinjára van bízva, hanem az érdekérvényesítéssel kapcsolatosan (remélhetőleg) sokkal nagyobb rutinnal rendelkező szakszervezetekre.

  1. Lakásbérleti szerződés

Aki már próbált a lakásból nem fizető bérlőt kiköltöztetni, az pontosan tisztában van azzal, hogy a lakásbérlet felmondására vonatkozó rendelkezések szigorúak, és nehézkes határidők pontos betartását követelik meg, amiket azért is nehéz betartani, mert a nem pontosan (vagy egyáltalán nem) fizető bérlő általában kicsi hajlandóságot mutat a felszólítások határidőben történő átvételére.

A lakásbérleti szerződéseket a Ptk. mellett az úgynevezett „Lakástörvény” is szabályozza, ami azonban szintén eltérést engedő rendelkezéseket tartalmaz. Az új Ptk. hatályba lépése lényegesen átalakította ugyan a szabályozást, de a lentebb ismertetett jogeset alapelve a mai napig irányadó, ráadásul jól megmutatja a szerződéses szabadság elvét és buktatóit.

A Legfelsőbb Bíróság 1608/2007. számú polgári elvi határozatában (ide linkelni kellene: http://www.lb.hu/hu/elvhat/16082007-szamu-polgari-elvi-hatarozat ) azzal foglalkozott, hogy a felek a szerződésben – nyilván a körülményes felmondási rendszer elkerülése érdekében úgy rendelkeztek, hogy „a bérbeadó a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja, ha olyan körülmény merül fel, amely a szerződés létrejöttét kizárná, vagy a bérlő fizetési kötelezettségeinek a határidőn, 30 napon túl sem tesz eleget.”

A bérbeadó a fent hivatkozott rendelkezés alapján fel is mondta a szerződést, a Legfelsőbb Bíróság azonban a felmondás érvénytelenségét állapította meg arra hivatkozva, hogy a felek a szerződéses szabadság elve miatt a törvény szigorú felmondási rendelkezéseitől eltérhettek ugyan (és jogszerűen el is tértek), de a felmondást megelőző, a jogszabályban előírt írásos figyelmeztetésről (ez a hatályos szabályozásban is szerepel) illetve ennek kizárásáról (azaz arról, hogy ilyen írásos figyelmeztetést nem kell alkalmazni) a szerződésben nem rendelkeztek, és így a jogszabályi rendelkezés a szerződés részévé vált.

A fentiekből is látszik, hogy mennyire fontos egy alaposan megírt szerződés, ahol a felek figyelemmel lehetnek arra, hogy az elérni kívánt céljuk érdekében (a szerződéses szabadság korlátai között) milyen rendelkezéseket akarnak alkalmazni vagy éppen kizárni, mivel egy rosszul megírt vagy érvénytelen rész (aminek az érvényességében az egyik fél bízik) könnyen felboríthatja az érzékeny szerződéses egyensúlyt.

„Jelen oldalon megjelölt írások nem tekinthetők jogi tanácsadásnak, illetve nem tükrözik az Iroda hivatalos véleményét. Jogilag érvényesíthető állásfoglalást az Iroda kizárólag megbízási szerződés alapján, írásban, cégszerűen aláírt formában bocsát ki. Az oldalon található írások a közzétételük időpontjában hatályos jogszabályok alapján íródtak, elképzelhető azonban, hogy a jogszabályok változása miatt az írások nem feltétlenül alkalmazhatók a jelen helyzetben, illetve az is, hogy meghatározott tényállás mellett a hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy bíróságok eltérő jogi álláspontra jutnak.

A jelen oldalon található írásokat a szerzői jog védi, azok jogosulatlan felhasználása tilos.”

Illusztráció:  Designed by Photoroyalty / Freepik